Dexamethason csökkenti a posztoperatív hányás-hányingert hasi…



Dexamethason csökkenti a posztoperatív hányás-hányingert hasi műtéteknél más antiemetikum mellé adva.

TheBottomLine-ról átvéve: http://www.thebottomline.org.uk/summaries/pom/dreams/

Elektív, többségében laparoszkópos hasi tumorműtétnél adtak az anesztézia kezdetén 8mg dexamethasont a szokásos antiemetikum mellé (70-80%-ban ondansetron mellé).

Az 1350 betegnél a dexamethason szignifikánsan csökkentette a PONV-ot és rescue antiemetikum használatot:
Hányás (!) 24 órán belül 25% vs 33% p0.0022
antiemetikum használat első és második posztoperatív napon:
39% vs 51% és 52% vs 62%

A vizsgálat nem volt vak és értelemszerűen a dexamethason csoportban több antiemetikumot kaptak protokoll szerint.

Mindezekkel együtt én hasonló műtéteknél fogok adni dexamethasont és ondansetront is (diabeteseknél meggondolandó).

http://www.bmj.com/content/357/bmj.j1455

https://www.ncbi.nlm.nih.gov/m/pubmed/28936597/

https://www.ncbi.nlm.nih.gov/m/pubmed/28936597/:

ARREVE

Az életfenntartó kezelés felfüggesztésének optimális módja: Extubáció vagy Légzéstámogatás csökkentés

Ha – a család bevonásával - megállapítottuk, hogy további kezelés nem lenne hatásos, csak a haldoklás folyamatát nyújtaná el, két fő útja van az életfenntartó kezelés megszüntetésének és palliatív fókuszú kezelés megkezdésének.

Az egyik, itthon gyakrabban alkalmazott: a keringéstámogatás lekapcsolása és a tubus bennhagyásával a FiO2, PS és PEEP visszacsökkentése, esetleg T darabra tétel.
A másik a beteg extubálása szoros tüneti terápia mellett.

A Francia vizsgálatban ezt a két metódust hasonlították össze a betegek, az ellátók és a család szempontjából. A palliatív beavatkozás részletei nem voltak sztandardizálva – az általános szokásokat és azok hatásait akarták megfigyelni. 43 intenzív osztályon 402 beteget követtek.

Extubáció során gyakrabban fordult elő légúti obstrukció, gaspolás és magasabb volt a Behvaioural Pain Scale pontszám is. Azonban kevesebb ópiátot, hipnotikumot kaptak és kevésbé volt jelen rangidős orvos. Emellett a légzéstámogatott csoportban neuromuszkuláris blokkolót is adtak 16.5%-ban.

A családnál nem volt különbség a két módszer hatásaiban a PTSD-s, szorongásos, depressziós tüneteket és komplikált gyászt mérő IES-R, HADS és ICG skálákon. Hasonlóan nem volt különbség a az ellátó személyzetre gyakorolt hatásban sem.

A vizsgálat szerintem legfontosabb tanulsága itthonra, hogy bár a jogi környezet nem elég fejlett, a palliatív extubáció egy releváns és fontos alternatíva. Másrészt, hogy ha ezt csináljuk, azt legalább olyan odafigyeléssel kell tenni, mint például egy nehéz intubációt, csak a nehézséget itt a beteg palliatív gyógyszereinek titrálása adja. Az hogy ebben a vizsgálatban kevesebb ópiátot és hipnotikumot kaptak, kevésbé volt jelen tapasztalt orvos egyértelműen azt mutatja, hogy lenne még fejlődni ebben Franciaországban is.

A cikk további érdekes részleteket tartalmaz:
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/m/pubmed/28936597/